Kavros leül a kanapéra, még mindig a mellkasához szorítva. Végül enged egy kicsit a szorításon, de csak annyit, hogy ne az ölében üljek. A karjai úgy fonódnak körém, mint a láncok. Nem ellenzem teljesen ezt a helyzetet, és nem is bánt vele. De jó lenne azt tenni, amit én akarok, és nem kényszer alatt lenni.

– Kavros – mormogom. – Engedj el.

– Visszafutnál hozzá – morogja Kavros. – Hagynád, hogy me