Egészen addig nem szólalunk meg újra, amíg le nem parkolunk anyám és Alaric házánál, és be nem sétálunk.

Kaelar ott áll, közvetlenül az ajtóban, megfeszített izmokkal és vad arckifejezéssel, készen arra, hogy megvédje a házat. Amikor meglátja az apját, hatalmasat sóhajt. A vállai úgy esnek le, mint egy marionettbábunak, amelyiknek elvágták a zsinórját.

Alaric előrelép, átkarolja Kaelar törzsét, és