Annyira összezavarodtam. Most tényleg...? Azt mondta...? Biztosan félrehallottam.

– Szeretlek, Vespera – mondja újra, ezúttal hangosabban, és most már nem fér hozzá kétség.

– Sylas... – nem tudom, mit mondjak, mit gondoljak. – Ezt nem gondolhatod komolyan.

– Nem-e? – Az arca őszinte. A tekintete intenzív, ahogy belém mélyed. Még mindig olyan közel van, a homloka szinte az enyémnek támaszkodik.

– N