~Elena~

Rafael mindent megtett, hogy elfojtsa a nevetését. De amikor a gyomrom másodszor is megkordult, hangosan felnevetett.

– Ez történik, ha délelőtt tizenegy harmincig alszol, Elena.

Az arcom lángolt. Belesüppedtem az ülésembe, azt kívánva, bárcsak elnyelne ez a plüss bőrülés.

Szó szerint átaludtam az egész délelőttöt. Amikor kiléptem a szobámból, olyan voltam, mint egy vámpír, akit megcsapott