~Elena~

Legszívesebben a karjaiba rohantam volna, hogy kiszorítsam belőle a szuszt is, de valami visszatartott.

Hátraléptem, a jobb kezemmel megdörzsöltem a bal karomat, és a tekintetem a csizmám orrára siklott, emlékeztetve magam, hogy le kell vennem.

Mögé nézve láttam, hogy az ajtó még mindig nyitva van.

"Öhm, bocsánat." Kikerültem Declant, felvettem Thatcher virágait és borát, majd bevittem őke