Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Victor

Az irodám padlótól a mennyezetig érő ablakai előtt álltam, a város sziluettje úgy terült el alattam, mint egy festmény, amire már ráuntam. Az üveg halványan visszatükrözte a saját körvonalaimat, zsebre dugott kézzel, meglazított nyakkendővel, és megfeszült állkapoccsal.

A hátam mögött egy ismerős hang törte meg a csendet.

– Mr. Kincaid. –

Nem fordultam meg azonnal. Már tudtam, ki a