Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Victor
Az irodám padlótól a mennyezetig érő ablakai előtt álltam, a város sziluettje úgy terült el alattam, mint egy festmény, amire már ráuntam. Az üveg halványan visszatükrözte a saját körvonalaimat, zsebre dugott kézzel, meglazított nyakkendővel, és megfeszült állkapoccsal.
A hátam mögött egy ismerős hang törte meg a csendet.
– Mr. Kincaid. –
Nem fordultam meg azonnal. Már tudtam, ki a