Elara

Csak amikor belépek a hangulatos valeracani lakásomba, és meghallom Kian vékonyka hangját, akkor jövök rá, hogy napok óta nem éreztem őszinte örömöt. Beront az előszobába, sötét haja a ragyogó zöld szemébe hullik, és szó szerint a karjaimba veti magát.

– Anya, megjöttél! – kiáltja, és az arcomat a nyakamba fúrja. – Nem is tudtam, hogy hazajössz!

Elmosolyodom, és végigcsókolom az apró arcát.