Elara

Az Oravoni Központi Árvaház kisebbnek tűnt, mint amire emlékeztem – vagy talán én nőttem meg azóta. Az egykor élénkvörös téglák kopott rozsdaszínűvé fakultak, és az előkertet, amit Galia igazgatónő régen olyan aprólékosan gondozott, most felverte a gaz. Több ablakot ragasztószalaggal foltoztak meg, és még az elülső lépcső is megrepedezett.

„Hát… látott már szebb napokat is” – mormogtam, ahog