Elara

Kaelen hálásan elfogadta a limonádét, én pedig nem tudtam nem nézni, hogyan mozog a torka, ahogy nyel, és hogyan gördül le egy izzadságcsepp a nyakán, hogy eltűnjön a gallérja alatt. Soha nem láttam még ilyennek – koszosan, izzadtan, a munkától zilált hajjal ahelyett, hogy a megjelenése miatt lett volna beállítva.

Tetszett. Sokkal jobban tetszett, mint vártam.

„Ez jó” – mondta, miután egy sz