Elara

A sós szellő a hajamba kap, ahogy Kaelen a nyakában cipeli Kiant a sétányon. Kian a gyönyörűségtől visít, az egyik kis kezével Kaelen hajába markol, míg a másikkal mindenre rámutat – sirályokra, szép felhőkre, valakire, aki vattacukorral sétál el mellettünk.

A bűntudat egyre csak rág belülről, most, hogy együtt látom őket.

Mindent el akarok mondani Kaelennek. Arról, hogy Vander vagyok. Hogy