Elara

Akárhányszor csinálom is, sosem fogom megszokni az előadásokat. A régi „Fiora-álcám” nélkül úgy érzem magam, mintha megfosztottak volna a védőpáncélomtól, és még védtelenebbnek, sebezhetőbbnek tűnök.

A kezem enyhén remeg, miközben az utolsó diákhoz léptetek. A terem megtelt művésztársakkal, rezidensekkel és galériaigazgatókkal – mindenki feszülten figyel, miközben a szürrealista portréfestés