Elara

„Halló?” – Verena hangja reccsen fel a kaputelefonon.

„Szia, Elara vagyok. Elara Van...” – félbeszakítom magam, rájőve, milyen hülyén hangzik. Tudja, ki vagyok. „Caiustól kaptam meg a címedet. Reméltem, hogy beszélhetnénk valamiről.”

Rövid szünet következik, és azon tűnődöm, hátha elküld. De aztán zúgni kezd a zár, és a kapu elcsúszik. „Gyere fel, drágám. A legfelső szint.”

Az épület lobbija