Elara

Anyám arca szokatlanul komor. Azonnal tudom, hogy baj van.

Amara vált egy pillantást kettőnk között, majd megköszörüli a torkát. – Azt hiszem, én megyek is. Késő van, és nektek biztosan magánbeszélgetésre van szükségetek.

Ezzel Amara gyorsan távozik. Anyámmal némán állunk néhány pillanatig, a tekintete köztem és a mögöttem lévő falfestmény között ugrál, mielőtt halkan megszólalnék: – Mi tört