Elara

Sajnos a pezsgő édeskeveset tesz a megviselt idegeim megnyugtatásáért, miközben átvágok a tömegen, a falak mentén maradva, ahol kisebb az esélye, hogy észrevesznek. Néhány percenként megpillantom Verena csillogó vörös ruháját a terem túloldalán, és a gyomrom bukfenceket vet.

És valahányszor megpillantom azt a ruhát, azt is látom, ahogy azok a hideg szürke szemek felém fordulnak. Esküdni mern