Voktor egy szürreális helyről álmodott, ahol teljes nyugalom és csend honolt. Ahogy a parkban sétált, a tekintete egy fa alatt rejtőzködő apró kismacskára tévedt, ami visszahúzódott, amint látta őt közeledni.

– Semmi baj. Nem bántalak – mondta, leguggolva elé, és kinyújtotta a kezét, miközben tartotta vele a szemkontaktust. Nem tudta elfojtani a mosolyát, látva, hogy a kismacska mennyire hasonlít