Kaelen döbbenten bámulta az előtte zajló jelenetet.

Újra elárulta őt, de ami jobban fájt neki, az az volt, hogy ezúttal a megérzései is cserbenhagyták. Nem bírta tovább hallgatni Voktor szavait, és elszaladt. Futás közben folyamatosan kántált magában. Úgy futott, mintha egy szörnyeteg üldözné.

„Kérlek, ne érj hozzám” – hagyta el a száját könyörgő suttogás.

Silas hosszú lábaival hamar beérte Kaelen