„Nem, tökéletes” – mondta Kaelen, és mindketten megfeledkeztek róla, hogy még mindig fogják egymás kezét, miközben szerelmesen egymás szemébe néztek. A pillanatot azonban megszakította a nővér, aki behozta a fiukat, Luciant; a szobát betöltötte a baba szűkölése. Kaelen el sem hitte, hogy pár órával ezelőtt még a hasában hordta, most pedig már a karjában tarthatja.

Az álla megremegett az érzelmektő