A tiéd vagyok, Elara. Soha nem hagylak el.

A professzorom ágyában.

63. fejezet.

Vivia besétált a házba, egyenesen az anyja szobája felé véve az irányt.

„Anya...” – szólította meg, hangjában némi boldogsággal.

„Minek köszönhetem ezt a szép mosolyt? Talán már a kezedben van a lány?”

„A jó hír az jó hír, nem igaz?”

„Természetesen, drágám! Az.”

Vivia elmosolyodott, és leült a kanapéra anyja szobájában