A lány úgy kapaszkodott Kaelie kezébe, mintha ez lett volna az egyetlen dolog, ami megmenti a fulladástól. Kérlelő szemeiben remény lángolt.

"Holnap kilenckor találkozzunk itt," – sóhajtott Kaelie, és finoman a lány füle mögé tűrt egy kósza hajtincset. "Meglátom, mit tehetek a nagymamádért."

"Köszönöm!" A lány arca felragyogott, de aztán ugyanolyan gyorsan el is sötétült. "De... nincs pénzem, hogy