Julianne kerülte Kaelie tekintetét, a hangja elhalkult.

– Őszintén szólva nagyszerű srác, de egyszerűen nem az én ligám. Egy hozzám hasonló lány sosem kerülhetne igazán közel egy olyan emberhez, mint ő – mondta.

Julianne és Lucian nap mint nap együtt voltak. Hazugság lett volna azt állítani, hogy nem táplál iránta érzéseket.

De ő csak egy árva volt, valaki, aki még a saját szüleinek sem kellett.