– Hogy is halhatnék meg, amíg ti mind éltek? – mondta lágyan Kaelie, majd kinyújtotta a kezét, és letörölte Blayk ajkairól a vért. Az élénkpiros szín olyan volt, mint egy lélekkötő fonál.

– Khm! Khm! Te... te már tudtad, hogy lépni fogunk ellened? A mai nap is csak a terved része volt? – Blayk hevesen köhögött; szemei vörösek voltak, mint a vér.

– Nem tudtam – mondta Kaelie, és lesütötte a szemét.