Körülbelül negyvenöt percet vezettünk, majd megálltunk egy kikötőben. Egy hajókikötőben.

– Mit keresünk itt? – ráncoltam a homlokom.

– Azért vagyunk itt, hogy találkozzunk a Vae Odyssey-vel. – Felöltötte azt a jellegzetes mosolyát – azt, amelyik az idegeimre ment –, miközben kiszállt az autóból.

Megpróbáltam kinyitni az ajtómat, de rájöttem, hogy zárva van. Oké...

Kényelmesen átsétált az én oldala