NIHILUS

Néztem, ahogy a füst az ajkaim közül a mennyezet felé örvénylik. A szivar ugyanolyan forrón égett az ujjaim között, mint amilyen forróságot az iránt a nő iránt éreztem, aki odafönt az ágyamban, a lepedőim közé gabalyodva feküdt.

Késő volt. Mégis itt ültem egyedül a számítógépes szentélyemben, képernyőkkel körülvéve, de csak rá tudtam gondolni.

Kötötte az ebet a karóhoz, hogy el akar menni.