Követtem az asszonyt egy kis házhoz, nem messze az étteremtől. Egy különálló kis egység volt, a vakolaton lévő hajszálrepedések pontosan elárulták, mióta állhat ott.

„Látom, mégis eljött. Azt hittem, addig megy, amíg egy burger le nem esik az égből és pofon nem vágja” – vetette oda nekem, miközben letette a szatyrait és minden zsebét végigtapogatta a kulcsokért.

A tenyeremet a karomhoz dörzsöltem,