NIHILUS

Sosem láttam még az értetlenséget ilyen szépnek egy arcon. Ott ült a szemében, mint egy félénk madár, amelynek esze ágában sincs elhagyni az ágat.

Vae Rowe. Közvetlenül előttem.

Ha vámpír lennék, a derekánál fogva magamhoz rántanám, a polcnak préselném, és addig csókolnám, amíg el nem felejtené a saját lélegzetének ízét. Belefonnám az ujjaimat a rövid hajába, érezném, ahogy feszül a fejbőr