Együtt léptünk ki az estébe, a két rajzot a nálam lévő vászontáskába süllyesztettük. Kint a levegőnek olyan íze volt, mint a napnak; tiszta, hideg, a tegnap esti karácsonyi énekek édes utóíze, az utcai lámpák fénye pedig úgy csillant meg a havon, mintha szétöntött csillámpor lenne.

– Most hazamegyünk? – kérdeztem, karomat a mellkasom előtt összefonva, miközben a havas úton haladtunk.

– Még nem.

–