Elara szemszöge

A pizzás nem sokkal azután érkezett meg, hogy én – nos, Amara – behívtam Kaelent. Nem telt bele sok idő, és már a konyhaasztal körül ültünk, pizzát ettünk és beszélgetünk.

Amara egyetlen szuszra mesélt el Kaelennek mindent, amiből kimaradt, amióta utoljára láttuk.

Kaelen, a javára legyen mondva, feszült figyelemmel hallgatta, a megfelelő helyeken bólintott, sőt, amikor adódott egy