Kaelen szemszöge

Mire Dorisékhoz értünk, Amara már azelőtt kitolakodott az ajtón, hogy Doris teljesen kinyithatta volna. Azonnal átkulcsolta mindkét karjával a lábamat, és olyan szorosan ölelt át, ahogy csak tőle telt.

Mosolyogva lehajoltam, és a karomba kaptam, hogy rendesen átölelhesse a nyakamat.

Biztosan aggódott miattam, de nem mondta ki. Ehelyett megkérdezte: – Elagyabugyáltad Draven bácsit?