Elara szemszöge

Megvártam, amíg beülünk a kocsiba, hogy felhívjam erre Amara és Kaelen figyelmét. Megfordultam az ülésemen, és így szóltam: – Amara, már nem kell félned. Nem láttad? Mindazok után, ami történt... még akkor sem alakultál át, amikor a legjobban féltél.

Amara szipogott, miközben a homloka összeráncolódott a zavarodottságtól. – Nem változtam farkassá...

– Nem – bólintottam egyetértően.