„Beszélnünk kell” – jelentette ki határozott és elszánt hangon.

Kaelen lehajtotta az itala maradékát, és az asztalhoz vágta a poharat, mielőtt felállt volna, miközben végig rajta tartotta a szemét. A szemei vörösek voltak a vértől.

Elise idegesen megnyalta az ajkát a férfi fürkésző tekintete alatt, és beljebb lépett a szobába, hagyva, hogy az ajtó becsukódjon mögötte.

Kaelen rezzenéstelen arccal f