Elis levette a fedőt, és az orrát fölé tartva beszívta a főzet illatát. Az orra fintorogva rándult össze. Szörnyű szaga volt – tökéletes. Elégedett mosoly kúszott az arcára, miközben elzárta a tűzhelyet, és egy tálba öntötte a keveréket. Nagyon fogja utálni. Megérdemli, amiért azt az öngyilkos mutatványt előadta neki.

Elégedetten a munkájával, megfogta a tálcát, és elindult a szobája felé. A műtét