„Sienna, kicsim.”

„Sienna, anyu az.”

„Kicsim, miért egy babzsákfotelen alszol? Gyere, hadd segítsek, menjünk legalább a kanapéra.”

Eltartott egy ideig, de Sienna végül felébredt az ismerős, szeretett hangra. Szemei nehezen nyíltak ki, ásított egyet, és megszólította Eleanort: „Anya?”

Hangja gyenge volt és töredezett: „Miért – miért vagytok már itt? Nekem kellett volna elmennem értetek a reptérre.”