A telefonom csörgésére ébredtem. Felültem a kanapén, és láttam, hogy Kaelen keres. Minden egyéb történés közepette teljesen elfeledkeztem róla és Julianról. Elmosolyodtam és felvettem, remélve valami jó hírt. Rám fért volna.

„Szia” – szóltam bele.

„Szia, bébi. Furcsa a hangod, felébresztettelek?” – kérdezte Kaelen.

„Félig-meddig” – ismertem be.

„Mi újság? Te nem szoktál ilyen sokáig aludni, már ma