– Őrség! – kiáltja Valeria éles hangon.

Azonnal egy csapat őr ront elő a folyosón felénk, puskával a kézben. Egyikük övén kard lóg, a másikén ostor.

Valeria továbbra is dühödten néz rám, bár ajkai gúnyos mosolyra húzódnak. Egyenesen rám mutatva parancsolja: – Ez a rabszolga megsértett engem. Megtorlást követelek. Vigyék el, és kínozzák meg ezért a pimaszságért!

A saját gőgjén felnevet – amíg rá ne