Corinne és én az uszályunk maradványait vizsgájuk.

„Tehetünk valamit?” – kérdezem. Álltam már varrógép mellett, de aligha ez a szakterületem. Egyébként sincs rá időnk. Tíz perc múlva a bejáratnál kellene lennem.

Corinne merőn bámulja a csipkét, majd a ruhámat. „Forduljon meg” – mondja. „Öhm, kérem. Úrnőm.”

„Tessa” – emlékeztetem, és megfordulok, ahogy kérte. Gyengéden félresöpri a hajamat az egyik