Blaire és Vesper tovább barátkoznak, egymásra licitálva sértegetnek. Amikor Blaire elkezdi mesélni Vespernek a kegyvesztettségem történetét, azonnal kikapcsolok és elgyalogolok. Már nem vagyok éhes, de nem akarom kidobni az ételt, amit már kiszedtem.

Keresek egy helyet az üres asztalnál, és lassan, gépiesen kényszerítem le a falatokat.

Nem tudom, meddig ülök ott – elég hosszan ahhoz, hogy befejezz