Roman karjai mohón fonódnak körém, közelebb ránt magához, egészen fel, szorosan a mellkasához.

Először a vállába kapaszkodom, próbálom visszanyerni az egyensúlyomat. Ahogy azonban tart, nincs is rá nagy szükségem. Így hát feladom, és inkább az ujjaimat a hajába fúrom, sürgetve őt, ahogy végigvitorlázik az ajkaim peremén, be a számba.

Roman kezei a fenekemre vándorolnak, ahol megragad és megszorít.