Nincs vesztegetni való időm; amint felöltözöm, kirohanok a raktárból, és az utcákon át a palota felé veszem az irányt.

A tervem legfeljebb ingatag, de valakinek vállalnia kell a kockázatot az ártatlan cselédek megmentéséért. Nem hagyom, hogy bárki más kockáztasson, hiába tettem ígéretet Romannak.

Pokolian dühös lesz, ha megtudja, de… nos, szidhat majd utána, ha az az ajtó úgy dől le, hogy senkinek