– Úgysem hinnéd el, ha elmondanám – feleltem.

Összeszűkült szemmel nézett rám, miközben morgás szakadt ki az ajkai közül. – Ne kísértsd a sorsod, Tessa. Kevés okom van rá, hogy ne öljelek meg ebben a szent pillanatban, mint egy árulót.

– Jól van – mondtam, majd lehunytam a szemem. Úgyis el akartam neki mondani, amint biztonságban és kettesben leszünk, de mivel most erőlteti, beszélnünk kell róla.