Ian otthon volt. Ma nem ment egyetemre, mert a barátaival azt tervezték, hogy elmennek valahová együtt.

A földön ült, az ágy szélének dőlve, és egy labdát dobált a falnak, ami a következő pillanatban mindig visszapattant hozzá. Ujjatlan fekete pólót viselt. Valahányszor megmozdította a kezét, az izmai vele együtt mozdultak.

– Ian, te... –

Anyja, Carolina Dawson, megtorpant az ajtóban.

Észrevet