Délután volt, mire Ava hazaért.

A szolgálók azonnal odasiettek hozzá, látva, hogy a ruhája csuromvizes.

„Jól vagyok” – mondta nekik Ava.

Felment a hálószobájába, és átöltözött. Megtörölte a haját egy törölközővel, majd leült az ágyra.

Nagyon zaklatott volt. A szemei vöröslöttek a sírástól.

„Egy igazi bőgőmasina vagyok” – mormogta magában.

De miért is ne sírt volna? Pont akkor, amikor már azt