A jóképű társam szoros ölelésében ébredtem. Mosolyogva néztem édes arcát, amint türelmesen várt rám. „Hány óra van?” – kérdeztem.

„Körülbelül 30 perccel az első mai hívásod után” – kuncogott. Az orra a nyakamhoz ért, miközben a kezei elindultak a testemen.

„Ez mit jelent?” – kérdeztem, kezdve elkalandozni.

„Lilithia már majdnem egy órája talpon van, és úgy tűnik, a Dax nélküli éjszaka teljesen kik