Madrick

Maceria belém kapaszkodva zokogott. Úgy elszúrtam. Hagytam, hogy az a hülye barom elterelje a figyelmemet, amikor kint kellett volna lennem a gyerekekkel. Az egyetlen, akit sikerült megvédenem, Maceria volt, de most ő is sírt, és valószínűleg magát hibáztatta. Éreztem Vladimir gyilkos pillantását, de csak Maceriára tudtam nézni.

– Madrick, fel kell hívnunk apát – zokogta. Retteghetett. Nem