Csak zokogtam tovább, összetörve mindattól, amiről tudtam, hogy el fogom veszíteni; anyám hangja a fejemben folyamatosan azt ordította, milyen haszontalan és értéktelen vagyok. Hogy túl sok baj van velem ahhoz, hogy szeressenek, és soha senki nem akar majd engem. Belemarkoltam a hajamba, ökölbe szorítottam és olyan erősen húztam, ahogy csak bírtam, próbálva elűzni azt a szörnyű hangot. „NEM, nem,