Rhydian szemszöge

A társam másnap reggel ébred fel, és kipihentebbnek tűnik, mint valaha. Álmosan pislog rám, én pedig nem bírom megállni, hogy közelebb ne húzódjak hozzá; a szemem gyönyörű arcán pihen, mielőtt lehajolnék és szeretetteljesen megcsókolnám. Elmosolyodik, de aztán különös kifejezés ül ki az arcára, és kiugrik az ágyból, a fürdőszobába rohanva. Várok egy pillanatot, majd utánasietek,