Elara szemszöge

A kényelmes légkör, amely a vacsora alatt alakult ki köztem és Vander között, azonnal elpárolgott. Feszengve fészkelődtem, nedves hajamról víz csepegett a kölcsönkapott ruhákra, amelyek lazán lógtak rajtam.

– Én... – kezdtem, de Vander előrelépett, hangja nyugodt, mégis tekintélyt parancsoló volt.

– Elara ma átalakult – magyarázta, és úgy lépett, hogy kissé kettőnk közé kerüljön. –