Vander szemszöge

Lenézek Elarára, gyönyörködve rózsás arcában, tátott ajkaiban, ziháló lélegzetében és telt, buja melleiben.

Ragyogó.

Az én lányom, az én királynőm, elveszve az élvezetben, amit én adtam neki.

Végigsimítom a nyelvem hegyével az ajkaimat. Az esszenciája ott időzik, ambróziás és csábító, biztosítva, hogy az éhségem soha ne csillapodjon. Az örökkévalóságot azzal fogom tölteni, hogy mé