Viktor szemszöge

A központi falkaház ott tornyosul előttem; sötét gerendái és széles kőlépcsői olyan ismerősek számomra, mint a saját vérem. Céltudatosan megyek, bakancsom kopogása határozott, komótos lépteket ver a földön. A fájdalom újra felvillan a mellkasomban, tompa lüktetés, amely mélyen a bordáim mögé fészkeli magát, majd ismét elhalványul, mintha soha nem is létezett volna.

Megcsikordítom