Viktor szemszöge

Hosszú ideig mozdulatlan marad, még azután is, hogy mellé fekszem. Nem húzódom közel hozzá, legalábbis az elején. Ügyelek rá, hogy elég hely legyen köztünk, hogy legyen tere lélegezni és pihenni, mindenféle kényszer nélkül. Abban a pillanatban azonban, ahogy ránk húzom a takarót, megmozdul. Nem sokat, csak annyit, hogy a hátát a mellkasomnak nyomja, mintha a teste nem tudna megnyu