Viktor szemszöge

Magamhoz szorítom, a mellkasom hevesen emelkedik és süllyed. Homlokom még mindig a nyaka nyirkos bőrének feszül. Illata megtölti a tüdőmet, olyan sűrű és édes, olyan átható, hogy a csontjaimig hatol. A kötelék köztünk most hangosabban lüktet; már nem foszladozó és megtört. Most vad élettel vibrál, és testem minden szegletén végigrezeg, mint egy második szívverés.

Elégnek kellene l